„Emlékszem, amikor középiskolásként sikerült megvarrnom életem első bonyolultabb steppelt dzsekijét, rögtön kiakasztottam a szekrényajtóra – mondja Kata, a varrós blog alapítója. – Percekig csak néztem és csodáltam.”
Tulajdonképpen nem magamra voltam büszke, hanem önmagamon keresztül rácsodálkoztam az emberi természetre.
Steppelt dzseki születése
Próbáltam végiggondolni, hogyan is történt…. Először csak a fejemben volt meg a dzseki ötlete, a fazonja, a színe. Nem ismertem minden részletet, csak a legfontosabbakat. Tudtam, hogy steppelni is fogom, és azt, hogy elöl végig cipzáras lesz, kapucnija nem, de gallérja lesz, és azt is tudtam, hogy több színből kombinálom össze. Először összeválogattam a megfelelő anyagokat úgy, ahogyan elképzeltem, de természetesen sokszor változtattam is a kigondolt formán vagy színen. Majd kiszabtam az alkatrészeket egy már meglévő dzsekim alapján, ami elsősorban a méretekben volt segítségemre, fazonban teljesen más volt. Végül összevarrtam. Emlékszem, hogy ekkor varrtam először bevágott zsebet, ezért nagyon izgultam, hogy úgy sikerül-e majd, ahogyan az a „Nagykönyvben” meg van írva… s végül az elképzelt dzseki elkészült. Több napig tartott ugyan, de megszületett. Egy héttel azelőtt még csak gondolat volt, majd végül teljes fizikai valójában ott tündöklött előttem. Lehet hogy másnak csak egy egyszerű, jelentéktelen kabátka volt, nekem akkor, ott a mindent jelentette. Ültem a szekrényajtóra kiakasztott dzseki előtt a földön, és csak néztem és néztem. Ez lenne a „teremtés”? – suhant át rajtam a kérdés…. – Amikor kigondolunk valamit és aztán megvalósítjuk? Igen.
Steppelt dzseki „üzenete”
Úgy éreztem, hogy az, hogy kreatívak lehetünk, hogy alkothatunk valamit a semmiből, az egyik legcsodálatosabb adománya az emberi létnek! Azóta is szívesen osztom meg ezt a megtapasztalást akár a varró – vagy más tanfolyamaimon, vagy írásaimon keresztül. A felismerést, hogy milyen fantasztikus adomány az alkotás, és azt, hogy erre mindenki képes, aki embernek született, mert alkotni mindenki tud!
Jó 20 év elteltével még mindig őrzöm ezt a ruhadarabomat. Hordani már nem hordom ugyan a steppelt dzsekit, de mikor a kezembe kerül, mindig emlékeztet arra, hogy bármit kigondolhatunk – és ez életünk bármely területére igaz -, azt képesek is vagyunk megvalósítani 🙂
Szia.
Én is szabó-varró középsuliba jártam,az én első munkám még jóval az érettségi előtt ,,megszületett,,.Csipkés mellény és hozzávaló nadrág,nagyon jól sikerült,és még diszkóba is elmentem benne.Nem akarták elhinni,hogy én varrtam.Megvan még valahol,de már biztos nem férnék bele.:-)Én is arra szeretnélek bátorítani benneteket,hogy merjetek varrni,ne dobjátok ki megunt cuccaitokat,hiszen bármivé átalakíthatók.A jó háziasszony,ha varrni is tud,nem dobál ki semmit,mondván,hogy jó lesz az még foltnak,díszítőelemnek,csak egy kis fantázia kell hozzá.Az iskolában tanultak mellett úgy érzem, még mindig nem tudok eleget.Örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra,és megcsodálhatom munkáitokat.Ez a steppelt dzseki nagyon jó lett,tetszik ezzel a kék fehér kombinációval.Elsőre meg nem mondtam volna,hogy kezdő varró munkája.
Ez tényleg nagyon szép
Szia
Örülök, hogy újabb varrós-tanulós oldalt találtam:)
Jelen pillanatban engem a ruhavarrás (kötényruha pl) titkai érdekelnének, kezdő tanfolyamon máshol már részt vettem és gyakorlom is buzgón a tanultakat, de rá kellett jönnöm, hogy az megy igazán szépen, amit „végigvettünk” a gyakorlatokon. Magamtól, szabásminta és munkaterv alapján nem igazán boldogulok.